Kutatócspoportunkhoz néhány héttel ezelőtt rendkívül érdekes kérdést intézett Vivianne Perret. Egy bizonyos Joseph Velle felől érdeklődött, akiről mindösszesen annyit tudott, hogy magyar származású bűvész volt. Mivel Joseph Velléről csupán néhány alapvető életrajzi adat érhető csak el az interneten (születési és halálozási dátum), ezért kutatni kezdtünk Velle József életével kapcsolatosan. A fellelt dokumentumok segítségével most először válik nyilvánossá egy, a maga korában Európa-szerte ismert és elismert bűvész életútja.
Velle életútjának bemutatását a “Die Zauberwelt” című német bűvészújság 1904. szeptemberi számában megjelent cikk összefoglalójával kezdjük.
Velle Professzor
Velle József 1837-ben Pesten látta meg a napvilágot, egy kereskedő fiaként. Édesapja, aki maga is amatőr bűvész volt, korán észrevette fia tehetségét, de az 1848-as forradalomban életét vesztette. Nem sokkal édesapja halála után József elveszítette édesanyját is. Mivel az akkor 12 éves kisfiúra maradt több testvérének gondozása, ezért József utazó bűvésznek állt. Pesten és a Pest környéki falvakban lépett fel, majd egyre többet utazott a vidékre is. Nézői sok helyütt sonkával, rizzsel, liszttel és krumplival fizettek fellépéseiért. Ezeket Velle eladta, s a kapott pénzből tudta fenntartani magát és családját.
Az 1950-es évek elején ismerte meg Velle Boscót, az akkortájt híres bűvészt. Bosco javasolta neki, hogy vegyen fel művésznevet és utazzon még messzebbre mutatványaival. Az akkor 17 éves fiatalember így a Velle Professzor nevet választotta és elkezdte járni Európát.
Rövid ideig katonaként is szolgált. Egyszer, egy katonatiszt megkérte, hogy bűvészkedjék neki. Velle beleegyezett, s kért 12 tallért a tiszttől, majd egy mozdulattal el is tüntette az érméket. A tisztnek annyira tetszett a mutatvány, hogy cserébe mind a 12 tallért Vellének adta fizetségbe.
Velle Professzor híre gyorsan terjedt. Miután a katonaságtól leszerelt, beutazta egész Európát, nagy sikereket aratott fellépéseivel Németországban, Oroszországban, Angliában, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban. Fellépett több királyi udvarban, fellépéseit sok helyütt nemcsak pénzzel, hanem kitüntetésekkel is jutalmazták.
1867-ben, 30 évesen találkozott kora leghíresebb bűvészével, Compars Hermannal. Mindkét bűvész először riválist látott a másikban. Hermann egyik este előadott mutatványait Velle a következő este megismételte, ám paródiaként. Ráadásul fellépéseit a helyi újságokban is hirdette. Velle paródiái rendkívüli módon felbőszítették Hermannt – szabotázsnak tekintette azokat. Ám a pénz beszél: hamarosan mindketten felismerték, hogy ha összeállnak, sokkal több pénzt kereshetnek. Ezért hamarosan már együtt léptek fel, a költségeket, de a bevételeket is megosztották – esténként és fejenként 15 ezer líra ütötte a bűvészek markát!
A nézők két részre oszlottak: egyik felük Hermannt éltette, a többiek Vellének tapsoltak. Nem kétséges, hogy technikailag Hermann sokkal felkészültebb és gyakorlottabb előadó volt, azonban Velle olyan humorral és magabiztossággal adta elő a mutatványait, ami igen ritka kombináció még a modern bűvészek körében is .
Velle fellépésein mindig fekete bársonykabátot viselt a tradicionális bűvészviselet, a frakk helyett. A nézőknek azt kívánta ezzel hangsúlyozni, hogy öltözetében nem rejteget semmit. Fellépésein kevés eszközt használt, elsősorban kártyatrükköket mutatott be, virágokat húzott elő kalapjából, stb. De az eszközhasználat mellőzése valójában csak megerősítette azt, hogy sikereit rendkívüli kézügyességének köszönhette.
Velle, aki 11 nyelven beszélt, 52 évesen, 1889-ben halt meg, az olaszországi Peruggiában, s ott is van eltemetve.
Az élettörténet bemutatása után nézzük meg, hogy milyen eredeti dokumentumokra bukkantunk a magyarországi levéltárakban és könyvtárakban.
Az első, igen értékes darab a Magyar Országos Levéltárból származik, egy eredeti, Velle József által írt levél. A négyoldalas levelet még soha senki nem ismertette, pedig értékes adalékokat tartalmaz Velle életéről. A levél maga 1868. augusztus 14-én íródik, Firenzében. A levél címzettje nem más, mint Klapka György tábornok, aki az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik vezető alakja volt. Klapka a forradalom bukása után száműzetésben élt, azonban egy érdekes megjegyzés mutatja, hogy korának ünnepelt hadvezére volt Magyarországon kívül is: Jerome K. Jerome angol író középső neve a Klapka nevet rejti, mert az édesapa annyira tisztelte a magyar tábornokot, hogy fia középső nevét is tőle választotta. De most vissza a levél tartalmához: Velle franciául írt levelében arra kéri Klapka Györgyöt, ugyan keresse már meg Pest polgármesterét, mert sürgősen szüksége lenne saját születési anyakönyvi kivonatára. Panaszkodik Klapkának, hogy már kétszer írt a polgármesternek, aki nem válaszolt. Velle állítja, hogy a születési bizonyítványt 1861-ben, amikor elhagyta Magyarországot, Pesten, a katonai levéltárban helyezte el. Úgy gondolja, ha Klapka tábornok intézi a kérést a Polgármesterhez, úgy a kérés gyorsabban teljesül. Végül megkéri, hogy a születési bizonyítványt Torinóba, Olaszországba küldje utána.
Az eredeti Velle levél első oldala (a Magyar Nemzeti Levéltár engedélyével):
Jelzet: MNL OR R 295-22-No.359
Forrás: https://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=6350
Majd egy fotót is csatol magáról a levél mellé:
A fotó hátlapján magát mint “Velle Joseph – Magyar Bűvész” nevezi meg.
A levélben megemlíti, hogy fellépései egész Európában rendkívül népszerűek, előadásai telt házakat vonzanak mindenhol. Megemlíti, hogy a portugál király is kitüntette őt, s más kitüntetéseket is kapott, pl. Olaszországban. A levél végén hangsúlyozza, hogy szíve mélyén mindig magyar maradt és üdvözletét küldi minden magyar honfitársának.
A levélhez még két megjegyzés kívánkozik. Az első, hogy Velle édesapja, aki az 1848-as forradalomban vesztette életét, nyilván ismerte Klapka tábornokot, tehát Velle nem véletlenül fordul Klapkához. A másik érdekesség a levél tárgya. Miért is kell Vellének a saját születési bizonyítványa? És miért 1868-ban? A válasz igen egyszerű: ebben az évben születik meg fia, Gaston Velle, akiről a cikk végén még említést teszünk. Nyilván, a kis Gaston anyakönyvezéséhez és az apai jogok elismeréséhez Vellének be kellett mutatnia saját személyes okmányait, így a születési bizonyítványát is.
Nézzük, Velle József fellépéseinek milyen egyéb nyomait leljük fel a magyarországi adattárakban!
A Klapka Györgynek írt levélben Velle azt állítja, hogy 1861-ben hagyta el Magyarországot, de találtunk adatot arra vonatkozólag, hogy május 31-én még fellépett a Budai Nyári Színkörben:
Forrás: Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Színháztörténeti füzetek 46., Budapest, 1966), az 1027-es tétel mutatja Velle május végi fellépését.
Pontosan két hónappal később, 1861. július 31-én Velle Kolozsvárott is fellépett e plakát szerint:
„Kolozsvárott, július 31-én, a Nemzeti Színházban”
Első szakasz:
- Rendkívüli átváltozások
- A menyasszony paradicsomban
- A kellemetes zavarodás
- A repülő tárgyak
Második szakasz:
- A párizsi vásár
- A katona golyózápor közt
- Magyar philosophia
- A villanyos tükör
Harmadik szakasz: egy élő nő előtűnése egy közönséges férfikalapból
Összefoglalva Velle életét annyi bizonyos, hogy egész életét a bűvészetnek szentelte. Meglehet, hogy nem ő volt korának leghíresebb bűvésze, de meglehetős hírnevet és szerencsét kovácsolt magának nehéz gyermekkora ellenére.
Fia, Gaston Velle (1868–1953), francia némafilm rendező, aki sikereit a 20. század első két évtizedében aratta. Csakúgy mint édesapja, Gaston is utazó bűvészként kezdte pályáját, de a századfordulón figyelme a mozi felé fordult, s csaknem ötven némafilmet rendezett 1903 és 1911 között. Dolgozott a Lumiére testvérekkel, és a a Pathé filmvállalatnak is.
Rendkívüli hálával tartozom az alábbi személyeknek, amiért segítették cikkem megírását:
Granasztói Olga, Kelle Botond, Dr. Rácz György, Michael Sondermeyer.